Nőgyűlölet
A világ legrégibb előítélete
3. fejezet
Az isteni közbelépés. A nőgyűlölet és a kereszténység terjedése
Az utolsó pogány filozófusnő, Alexandriai Hüpatia rettentő végzete mintegy előrevetíti, hogy milyen sors vár a nőkre a keresztény uralom eljövendő századaiban. Csupán néhány antik filozófusnő nevét ismerjük.42 Köztük Hüpatia a legismertebb, hála a keresztény fanatizmusnak és intoleranciának.

Alexandria, az antik kor egyik legnagyobb városa híres volt iskoláiról, és a szektárius erőszakról, mely gyakran járt együtt a politikai és ideológiai ellenfelek meglincselésével. (Az antik világ egyik legelső zsidóellenes támadása is itt történt 38-ban.) 412-ben Kürillosz, egy keresztény fanatikus lett Alexandria püspöke. Kürillosz hónapokon át sivatagi szerzetesként sanyargatta magát, de ahogy ez többnyire lenni szokott, a test gyötrelmei csak tovább erősítették fanatizmusát, tovább tüzelték intoleranciáját: amolyan fundamentalista mullahként kell elképzelnünk. Püspökként szembeszegült a császári prefektussal, Oresztésszel, aki Róma nevében Egyiptomot kormányozta. Az antik világ alkonyán a középkori teokrácia előjeleként az egyház növekvő hatalma kezdte magába olvasztani a világi hatalmat. Kürillosz eretnekvadász és zsidógyűlölő volt. 415-ben, húsvét táján felbujtotta a keresztény csőcseléket, hogy támadják meg a helyi zsidó közösséget, házakat fosztottak ki, és elfoglalták a zsinagógákat, hogy megtisztítva keresztény templomként szolgáljanak. Ezek után az ősi zsidó közösség elmenekült a városból. Mikor Oresztész tiltakozott, a keresztény csőcselék rátámadt.
A keresztények suttogni kezdték, hogy Hüpatia megbabonázta a császári helytartót, hogy ő a felelős a helytartó és a püspök közötti egyetértés megromlásáért. Az eljövendők hátborzongató előjeleként egy keresztény író azzal vádolta Hüpátiát, hogy „minden idejét a varázslatnak, az asztrolábiumoknak és a hangszereknek szentelte, és sátáni ravaszságával sok embert megszédített”45. Hogy egy nő tanult és művelt, nemcsak újdonságnak számított, de úgy gondolták, ez annak a jele, hogy ördöggel szövetkező boszorkány. Kürillosz boldogan használta fel Hüpátiát bűnbakként a világi hatalommal való konfliktusában. Egy dühös prédikáció után Kürillosz egyik követője, Péter (János kopt püspök szerint „Jézus tanainak minden szempontból tökéletes követője”) Hüpátia iskolája ellen vezette a felizgatott tömeget.
A tömeg „magas széken ülve találta Hüpátiát, ahonnan lerángatták, és a Cesarionnak nevezett nagy templomhoz hurcolták”.46 Ott leszaggatták a ruháit. Lefogták, és a keresztények kagylóhéjakkal elevenen megnyúzták.47 Végül „remegő tagjait tűzre vetették” – írja felháborodva Gibbon.48
Megvesztegetéssel gondoskodtak arról, hogy Hüpátia gyilkosait ne helyezzék vád alá. Kürillosz karrierje a katolikus egyházon belül magasra ívelt. Szentté avatták. Úgy látszik, a szentek életrajzában nem a gyilkosságok, hanem a csodatételek számítanak.
A keresztény mártírokból hamarosan inkvizítorok lettek. Az eljövendő századokban a templomi tömjénfüst illata gyakran keveredett az égő női hús szagával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése