Egy, kettő, három, Te leszel a párom!

Lentebb egy barátnőm reagálása olvasható a Hogyan találjuk meg a Nagy Ő-t? (matematikus nézőpont) című irományomra. Amíg az én bizonyításom szerint lehetetlen megtalálni az "Igazit", szerinte 100% az esélyünk, hogy találjunk egy társat, akivel le tudjuk élni az életünket. Melyikünk állítása tetszik jobban?

"Engem egy ideje foglalkoztat ez a téma, és becslésekkel próbáltam eddig az "igaz szerelem" esélyét feltérképezni. Az első pár lépés ugyanaz: 7 milliárd emberből 1 milliárd a megfelelő korosztály, ennek a fele megfelelő nemű, tehát 500 milliónál járunk. Én kultúra tekintetében engedékenyebb voltam, és csupán megfeleztem a korosztályban és nemben megfelelő embereket, így 250 millió fő jöhet szóba (kis kulturális különbségeket nem veszek figyelembe mint akadály, ugyanis számtalan példa létezik interkulturális kapcsolatokra). Élete során az ember kevesebb, mint 100 ezer fővel találkozik, az átlagos számot 60 ezer köré tehetjük, ebből mondjuk 30 ezer ellenkező nemű, és a harmadát ismerjük meg párkereső életkorban (amit önkényesen 15 és 35 éves életkort jelentsen). Tehát 10 ezer potenciális szerelemmel találkozunk. A következő lépés a legelvontabb és vitathatóbb, ugyanis meg kellett saccolnom, hogy hányszor, hány emberbe lesz szerelmes egy illető. Számoljunk több lehetséges értékkel, mert miért ne.

1. Egy Siemens kutatás alapján átlagosan kétszer lesz az élete során igazán szerelmes egy ember. Ez azt jelenti, hogy 10 ezer főből kettő vagyis feltételezhető, hogy ötezrenként egy szerelmünk létezik. Ez alapján a világon a 250 millió főből 50 ezerbe lehetnénk szerelmesek. Ez már önmagában elég félelmetes, de számoljunk egy kicsit tovább. Ugyanis nem elég az egyoldalú szerelem, azt is figyelembe kell venni, hogy a másik illető is szerelmes-e belénk. Mivel minden ötezredik emberbe szeretünk bele, 1/5000 az esélye, hogy adott emberbe szerelmesek vagyunk, és 1/5000*1/5000=1/25000000 az esélye, hogy a szerelmünket viszonozza is az illető. Mivel 250 millió főre igaz ez az arány, a 250 millió esélyesünk között lapul 10 igaz szerelmünk. No de megtaláljuk e egymást? Azt állítottam, hogy 10ezer potenciális partnerrel találkozunk az életünk során, tehát 10ezer/250millió=1/25ezer az esélye, hogy adott személlyel találkozunk. 10 fővel vezet igaz szerelemhez a találkozás, tehát 1/2500= 0,0004% esélyünk van arra, hogy megtaláljuk az igaz szerelmet. Egészen biztató, ugye?
2. Arra azonban semmi garancia, hogy a Siemens kutatás helyes értéket kapott a szerelmek számára. Kicsit engedékenyebbek legyünk a szerelemmel, és feltételezzük, hogy minden ötezredik helyett minden ötszázadik emberbe beleszeretünk (így életünk során kb. húszszor lehetünk szerelmesek – de tartsuk észben, hogy általában nem érjük el ezt a számot, mivel egyszerre egy kapcsolatra fókuszálunk, pl. egyszerre ismerünk meg 5 főt, akikbe szerelmesek lehetnénk, de csak egyikőjükkel lépünk kapcsolatba). Ekkor 1/500*1/500=1/250000 az esélye a szerelemnek, és így a világon ezer igaz szerelmünk létezik. Mivel 1/25ezer az esélye továbbra is, hogy az illetővel találkozunk, 1/25=0,04% esélyünk van arra, hogy megtaláljuk az igaz szerelmet.
   
3. A kíváncsiság kedvéért vizsgáljuk meg az esélyeinket akkor is, ha azt feltételezzük romantikus módon, hogy mindössze egy illető létezik számunkra. Számolhatnánk ebben az esetben 1 milliárd fővel is, de egyrészt felfoghatatlanul kis esélyt kapnánk eredményül, másrészt meg fölösleges, mivel már arra a következtetésre jutottunk, hogy az igaz szerelmünkkel valamilyen közös megértés elengedhetetlen, ezért ugyanúgy vizsgálhatjuk a 250 milliós halmazunkat. A hajszálnyit pozitívabb felfogás tükrében adottnak tekintjük, hogy ez a szerelem viszonzott, tehát annyit kell csupán tennünk, hogy megkeressük az egy szem emberünket a 250 millió között – 1/25ezer az esélye, hogy találkozunk az adott illetővel (ami 0,00004%). Azonban nem biztosan kell nagy-nagy szerelmünk viszonzását készpénznek venni, ugyanis 1/250millió az esélye annak, hogy egy adott személy számunkra a number one, ugyanúgy 1/250millió az esélye annak, hogy mi azok vagyunk az ő számára. Ekkor a kölcsönös szerelem esélye 1/12,5trillió. Ne is foglalkozzunk hát a találkozás esélyével, annyira elenyésző már a szerelem lehetősége is. Ugyan a kissé romantikusabb számolási mód elsőre naívnak tűnhet, mégis reálisabb a második számolásnál, ugyanis a személyek közti egy-egy irányba mutató szerelem nem független egymástól, sőt. Bár ilyen kis százalékok esetén szinte mindegy, hogy 1/25ezer vagy 1/12,5trillió esélyről van szó…
4. Most, hogy ilyen kiábrándító statisztikát sikerült bemutatni az „igazi szerelem”-ről, evezzünk kicsit valóságosabb vizekre. Ha nem ragaszkodunk görcsösen a tökéletes és egyetlen párról, beismerhetjük, hogy több emberrel vagyunk képesek leélni életünket, megszerethetjük őket, szerelmesek is lehetünk beléjük (ha nem is azzal a páratlan szenvedélyes szerelemmel, amit korábban vizsgáltunk). Tegyük fel, hogy minden századik fővel lennénk képesek ily módon kapcsolatot építeni. 1/100*1/100=1/10000 az esélye a viszonzott szerelemnek, tehát a világon létezik 25ezer társunk. Kézenfekvő módon pont 1/25000 az esélye annak, hogy adott illetővel találkozunk az életünk során, ergó 100% az esélye annak, hogy életünk során találunk magunknak egy társat! Ugyan azt terveztem, hogy kicsit átvariálom a viszonzott szerelem esélyeit is, kiküszöbölendő azt a torzítást, hogy két ember egymás iránt érzett szerelme nem független, de ilyen szép eredményt nem szívesen írnék felül…

De, győz a tudomány iránti tisztelet. Egy igen bonyolult jelenséget próbálunk a végtelenségig egyszerűsíteni, ezért sematikusan igyekszem gondolkozni. Az, hogy valakibe képes vagy beleszeretni, nagyobb valószínűséget jelent arra, hogy ő is képes legyen erre, mivel valamilyen jellemzők alapján azonos csoportba estek (ötletet szemléltető példák: zenei ízlés, temperamentum, világnézet, hobbik – nyilván nem azt mondom, hogy ezek azonosak kell legyenek, mivel ez meredek butaság lenne, de absztrakt közelséget kell a két személy között feltételezni). Számszerűsítsük sematikusan ezt az ötletet – adott illető tetszik neked, akkor a 250millió főből azonos 2,5 milliós csoportba tartoztok. Az 1. pont esetében a 250 millióból 50 ezerbe lennénk szerelmesek, ám ez az 50 ezer nagy valószínűséggel ugyanabba a 2,5 milliós csoportba esik. Tehát ha 50ezer/2,5millió az esélye, hogy a szerelmet viszonozza az illető – ez 1/50=0,02 %. Persze 1/5000 esélye volt eredetileg, hogy egyáltalán szerelmesek vagyunk az illetőbe, tehát a viszonzott szerelem esélye 1/5000*1/50=1/250000. Ebben az esetben viszont már nem a 250 millió fős csoportban keressük a párunkat, hanem a 2,5 milliós kiscsoportban, ez azt jelenti, hogy tíz viszonzott szerelmünk van a világon, és 1/25ezer az esélye, hogy megtaláljuk őket, tehát 10/25ezer=0,0004% az esélye, hogy találunk egy igaz szerelmet magunknak. Ez az arány megegyezik a korábban kapott eredménnyel, tehát úgy tűnik, mégsem mutat torzítást a viszonzott szerelem kérdése.  

Összefoglalva tehát: statisztikailag nevetséges az a gondolat, hogy létezik számunkra egy bizonyos „nagy Ő”, vagy tökéletes pár, ugyanis a találkozás és viszonzott szerelem esélye elenyésző (1/2,5trillió, jobb esetben is csupán 1/25ezer). A tehetetlenül romantikus lelkeknek, akik mégis hisznek e nagy szerelem létezésében, elengedhetetlen a Sorsban vagy valami isteni erőben/lényben/misztikumban való hit, hogy elkerüljék a totális reménytelenséget, illetve depressziót. Igaz szerelemre kicsit több az esély, az igaz szerelem kritériumai szigorúságának függvényében 0,04 és 0,0004% esély között mozog az igaz szerelem megtalálásának esélye, azaz kis szerencsével reménykedhetünk igazi szerelemben. De elkeseredésre senkinek sincsen oka, ugyanis senkinek sem kell lemondani a jól működő szeretetkapcsolatokról: 100% esélye van mindenkinek arra, hogy találjon magának egy társat, akivel kölcsönösen tudják egymást szeretni. 

A lehetőséged megvan – vedd észre, és élj vele!

Mivel ezek a számítások Drake formula szintű becsléseket tartalmaznak, a kapott értékeket még nagyságrendet tekintve is szkeptikusan kell figyelembe venni. "