Idióta képletek

A tökéletes kézfogás képlete: PH = √ (e² + ve²)(d²) + (cg + dr)² + π{(4<s>2)(4<p>2)}²+ (vi + t + te)² +  {(4<c>2)(4<du>2)}²

A fenti képletben a legszebb, hogy bár minden érték egy 1 és 5 közötti számot vehet fel, a biztonság kedvéért az egyik tagot beszoroztuk Pi-vel is!

A fent látható képlet az indexen látott napvilágot. "A brit tudósok" jól kezdődik, mi? A kommenteket elolvasva látszik, hogy nagyon sok ember hitte el, hogy ez a képlet valódi és kezdték el számolni, milyen is a kézfogásuk. Így aztán az ilyen álkutatások közlése amellett, hogy nem szól semmiről és nem ad senkinek semmilyen hasznos információt, csak rombolja a tudomány hitelét.

Megkerestem az eredeti cikket, ahonnan világosan kiderül, hogy ez a Chevrolet cég rekláma.
"The Chevrolet 5 Year Promise is the best ever combined warranty and aftersales package in the UK. It extends to every model in the value-for-money car manufacturer’s line-up and includes 5 year warranty, breakdown cover, servicing, MoT test warranty and annual vehicle health checks."

Nyilván olcsóbb generálni egy álhírt, mint megvenni a reklámfelületet. Az újságírók ráharapnak és terjesztik szanaszét a nagyvilágban.

Rengeteg ilyen álképlet terjed.:

• Tökéletes hang

• Tökéletes feleség

A kutatóknak azt is sikerült megállapítaniuk, hogy a képletük tökéletesen illik a 83 éves II. Erzsébet brit királynőre, aki négy évvel és tíz hónappal fiatalabb férjénél. Még 1947-ben házasodtak össze, emlékeztetnek rá.

• Tökéletes szendvics (Cheddar sajt reklám)
• Tökéletes pizza (PizzaExpress reklám)

• Tökéletes karácsonyfa (egy áruház-lánc reklám)
• Tökéletes vajaspiritós

A vaj mennyisége egy tizenhetede a kenyérének.

• Tökéletes palacsinta

A képlet a következő: 100 - [10L - 7F + C(k - C) + T(m - T)]/(S - E)
Az L a tésztában lévő csomók számát, míg a C a sűrűséget jelöli. Az F a feldobások és megfordítások számát mutatja, a k pedig az ideális sűrűség jele. T-vel a serpenyő hőmérsékletét, m-mel pedig a serpenyő ideális hőmérsékletét jelölte meg a brit egyetemi tanár. A képletben S azt az időt jelöli, ameddig a tésztát állni kell hagyni sütés előtt, E pedig azt, ameddig a már kisütött palacsintát állni hagyjuk, mielőtt megesszük. 

• Tökéletes parkolás

• Tökéletes házasság
• Tökéletes szex

(AL / T+ 10) x AG / SF x G / 60 = a tökéletes időpont a szeretkezésre. 

És hogy hogyan is működik a valóságban:

1. Gondold végig, hogy hány egységnyi alkoholt fogyasztasz hetente (AL=alkohol egység); 
2. Reggeli vagy esti típus vagy inkább? Válaszd ki a napszakot, amikor szívesebben szeretkezel (T=Time=Idő) (1,5 reggel; 2 este); 
3. Adj hozzá tizet. Ne kérdezd, hogy miért csak tedd meg! 
4. Szorozd meg az egészet a koroddal (AG=age=életkor); 
5. Oszd el azzal a számmal, ahányszor szeretkezel egy héten (SF=sex frequency= gyakoriság); 
6. Az eredményt oszd el 1,5-vel ha nő vagy, 2-vel ha férfi. (G=gender=nem); 
7. A számot oszd el 60-nal és add hozzá a reggel 6 órához, azaz egyszerűen ettől kiindulva kell tovább számolnod az órákat. Ha a szám negatív lenne, az összeget ennek megfelelően ki kell vonni.

• Tökéletes újság (Telegraph reklám)
• dekoltázs szeméretlenségének képlete

Britney Spearsre alkalmazva a 0x70x(20x5+32)/75 = 123.2. Senkit sem zavar, hogy a baloldal meg van szorozva nullával?

• Tökéletes vicc

x = (fl + n^o)/p

• Tökéletes pezsgőnyitás (Mark&Spencer reklám)

 P = T÷4.5 + 1

• Tökéletes nap (jégkrém reklám)

quality = O + NS + Cpm÷T + He

• Tökéletes rugby-rúgás (Qinetiq reklám)

(KP = CSP – s + w + r + yⁿ + cr + sc + mt + xⁿ + ctw)

Racionális ésszerűtlenség?

"Rögtönzött felmérésem tapasztalata - melyet a mikrokurzuson már túljutott társaim között végeztem (nagyon EV (egyszerű véletlen) minta) - , hogy nincs mindenkinek kristálytiszta fogalma a játékelmélet mibenlétéről. (Senkit nem akarok bántani, főleg nem a diákságot.) Miután irományomban egy probléma játékelméleti vizsgálatával foglalkozom (nyugi, marha olvasmányos módon!!!), úgy gondolom, nem teljesen haszontalan, ha pár szót szentelek a dolog tisztázásának. Az én olvasatomban a játékelmélet olyan helyzetekkel, döntési problémákkal foglalkozik, amelyekben egynél nagyobb a racionális szereplők száma. Ez azt jelenti, hogy a “játék” résztvevőinek számolniuk kell azzal, hogy bármi amit csinálnak, befolyásolhatja a többi “játékos” (re)akcióját. Ezzel a szemlélettel szembeállítható a döntéselmélet, ahol a döntéshozó környezete úgymond passzív, nem reagál tudatosan annak döntéseire. Egy-egy példa biztosan jobban megvilágítja a különbség lényegét. Döntéselméleti problémának tekinthető – Szász tanár úr kedvencét kölcsönvéve – , hogy hány korsó sör elfogyasztása maximalizálja hasznosságunkat –adottnak véve a sör típusát, árát, a kánikula mértékét, maradék pénzünket stb. (Tekintsünk el a ténytől, hogy e nedű fogyasztása bizonyos mennyiség után erősen korlátozza a racionalitási feltevést.) Ezzel szemben játékelméleti problémának tekinthető a sakkban vagy a bridzsben (forrás: Balinyó) követendő stratégia, ahol például licitünk befolyásolja a többiek licitálását. A következő példát Mérő László Mindenki másképp egyforma című művében olvastam, amely sok hasonló problémával foglalkozik. A könyvet mindenkinek melegen ajánlom, mert olvasmányos feldolgozása egy érdekes témának. Ennyit az akadémiai tisztességről. A vizsgálandó szituáció –mellyel már találkozhattatok – a következő. Vegyünk két, lehetőleg amerikai tizenévest, akik lázadásuk eszközéül a következő játékot választják. Egy-egy autóban ülve egymás felé száguldanak, és ha egyikük sem rántja el a kormányt menthetetlenül meghalnak. A probléma, hogy nem mindegy, ki tér ki a másik elől és vállalja ezzel a “gyáva nyuszi” szerepét (innét a játék angol neve: Game of Chicken), hiszen az egész dolog a “bátorság” fitogtatásáról szól. (Legjobb ha melléjük képzelitek az amúgy is elmaradhatatlan közönséget, amelyben persze mindkét nem képviselteti magát.) Látható, hogy négy kimenetele lehetséges a játéknak. Van egy kritikus pillanat, amely bekövetkezte előtt még menthető a dolog, és ezért ezen időpont előtt senkinek nem éri meg feladnia, hátha a másik berezel. A döntési pillanatban ugyanakkor mindkettőjüknek cselekednie kell, és nem várhatják meg, mit tesz a másik. Ekkor vagy minketten, vagy egyikük sem, vagy csak az egyik-egyik kerüli ki a másikat. Ezek alapján nézzük meg a játékosok preferenciáit egyikük szemszögéből. Természetesen azt szeretem legjobban, ha a másik rántja el a kormányt, s így enyém a dicsőség. Ezt követi az az eset, mikor mindketten kitérünk, hisz így nem maradok alul. Még rosszabb, ha csak én térek ki – mert ugye ki szeret gyávának tűnni – , de a lehető legrosszabb kimenetel, ha mindketten belehalunk bátorságunkba. A négy lehetséges kimenetel fenti rendezése mindkét játékosra feltehető, tehát vizsgálhatjuk a különböző akciókat. (Ez az utolsó pont, ahol az olvasást egy kicsit abbahagyva, a kedves olvasó elgondolkozhat, hogyan cselekedne hasonló helyzetben.) Mit is tegyünk egy ilyen játékban? A nyerő stratégia első hallásra kicsit furcsának, és teljesenésszerűtlennek hangzik, és a következőkből áll. Igyuk le magunkat a sárga anyaföldig, de biztos ami biztos, mielőtt beszállunk a kocsiba még gurítsuk le a vodkásüveg alján maradt néhány decit. Ezek után – demonstrálva agresszivitásunkat – az üveget vágjuk a szomszédos raktárépület falához (és közben akár még káromkodhatunk is egy cifrát). A lényeg : tegyük ezt a lehető legnagyobb feltűnéssel. Beszállás és elindulás után – nehogy félmunkát végezzünk – szedjük ki a kormányt, és nagy ívben hajítsuk ki az ablakon. Ezzel elértük azt amit akartunk, azaz a másik tudja, hogy mi már nemigen fogjuk kikerülni őt. Erre az egyetlen racionális válasz az ellenfél részéről, hogy feladja és elviseli a gyáva nyuszi hálátlan szerepét, hisz így legalább életben marad. Mi pedig a győzelemtől (is) mámorosan ünnepelhetünk tovább. Mi volt a döntő mozzanat? A döntő mozzanat a teljes, végleges és visszavonhatatlan elkötelezettségünk volt, hogy márpedig mi mást nem is tehetünk, mint hogy végigcsináljuk amit elkezdtünk, így gyakorlatilag csak az ellenfél/ellenség kezében van választási lehetőség. Ha elértük, hogy ő ezt felismerte és elhitte üzenetünket, nyert ügyünk van, mert ekkor kettőnk preferenciái már egybeesnek. Ennek fényében látható, hogy egy ócskább autó gazdájának nyerő stratégiája van egy csodaautóval kiálló ellenféllel szemben, mert az a bizonyos kritikus pillanat a tragacs tulajdonosa számára hamarabb következik be. Ekkor létezhet olyan időszak, amikor az ő autója már képtelen kitérni, de a másik még megteheti ezt. És persze meg is fogja tenni; a lényeg itt is a helyzetük aszimmetrikus voltának felismerése. A dologban külön érdekes, hogy ha valaki egyszer meghátrált, akkor legközelebb is ő fogja feladni, mivel ekkor már mindketten ismerik az előző játék lefolyását. A győztesnek pedig nem áll érdekében feladnia korábban megszerzett hírnevét, ami újra a korábbi vesztest kényszeríti kitérésre. Így a játék egy zsákutca, ahonnét nincs visszaút. Hogy miért jó ilyeneken gondolkozni? Az életben elég sokszor ilyen, vagy egyéb, a játékelmélet segítségével vizsgálható helyzettel találkozhatunk. A kérdés csak az, felismerjük-e. (Gazdaságpszichológiának álcázva már tanultunk is néhány ún. társadalmi csapdáról, amit játékelmélettel lehet elemezni.) Például a fenti szituációval azonosként fogható fel egy hidegháborús helyzet. Szerintem a '62-es kubai rakétaválság forgatókönyve kísértetiesen hasonlít tizenéveseink játékára, csupán a tét volt valamivel nagyobb. Kennedy elkötelezettsége a blokád és a megtorlás iránt valószínűleg komolyan segítette a nukleáris háború elkerülését. (Hála az ő és Hruscsovtanácsadóinak.) De egy párkapcsolat is alakulhat a fentiek alapján, ahol az "úr a háznál" és a "papucs" szerepét kell leosztani (és nincs visszaút!!!)." Cseh Árpád

forrás:

Malícia újság 1997. decemberi ünnepi szám

Amit irigyelnek a matematikusok Natalie Portman-től

Sok mindent irigyelhetünk a híres színésznőtől: színészi tehetség, Oscar-díj, formás fenék és utoljára, de nem utolsósorban véges Erdős-Bacon-Sabbath szám.

Minden jól nevelt matematikus tanonc tudja, mi az az Erdős-szám. Az Erdős-szám egy nemnegatív egész, amely azt mutatja, hogy az adott tudós publikálást tekintve milyen messze van Erdős Páltól. 

Például: 

Ha Aliz Erdős Pállal közösen jegyez egy szakcikket, Bobbal egy másikat, de Bob magával Erdőssel sohasem dolgozott együtt, akkor Bob Erdős-száma 2, mivel két lépésre található Erdős Páltól

Ami a matematikában az Erdős-szám, az Hollywood-ban a Bacon-szám.

Például Tom Cruise csak egy lépésre van Kevin Bacontól, mert együtt játszottak az Egy becsületbeli ügy című filmben. Így Tom Cruise Bacon-száma 1. Mike Myersé kettő, mert össze van kapcsolva Robert Wagnerrel a Kicsikém című filmen keresztül. Wagner Bacon-száma 1, hála a Vad vágyaknak.

Hasonló játék alakult ki a Black Sabbath angol heavy metal együttessel is. A szabály ugyanaz, mint a fentiekben. Akkor van véges Sabbath-számod, ha a Black Sabbath egyik tagjára visszavezethető zenei pályafutásod.

Ha mindhárom számod van, akkor azon kevés emberek közé tartozol, akiknek van véges Erdős-Bacon-Sabbath száma (ez a fent említett 3 szám összege). És máris van egy közös tulajdonságod Natalie Portman-nel. Ugyanis a színásznőnek 11 az Erdős-Bacon-Sabbath száma. Hogyan jön ez ki?

Erdős-szám: 5

(5) Natalie Hershlag

“Frontal Lobe Activation during Object Permanence: Data from Near-Infrared Spectroscopy”

(4) Abigail A. Baird

“Functional Connectivity: Integrating Behavioral, Diffusion Tensor Imaging, and Functional Magnetic Resonance Imaging Data Sets”

(3) Michael S. Gazzaniga

“Acquired central dyschromatopsia: analysis of a case with preservation of color discrimination”

(2) J. D. Victor

“Combinatorial Applications of Hermite Polynomials”

(1) Joseph Gillis

“Note on the Transfinite Diameter”

(0) Paul Erdős

Bacon-szám: 2

(2) Natalie Portman

New York I Love You

(1) Eli Wallach

Mystic River

(0) Kevin Bacon

Sabbath-szám: 4

(4) Natalie Portman

“Natalie’s Rap”

(3) The Lonely Island

“Sax Man”

(2) Jack Black

Tenacious D

(1) Dave Grohl

“Goodbye Lament”

(0) Tony Iommi

Véges Erdős-Bacon-Sabbath számmal büszkélkedhet még például Colin Firth (10), Stephen Hawking (8), Albert Einstein (11).

forrás: erdosbaconsabbath.com
          wikipedia.hu
          www.egeszsegtukor.hu

          timeblimp.com

Egy, kettő, három, Te leszel a párom!

Lentebb egy barátnőm reagálása olvasható a Hogyan találjuk meg a Nagy Ő-t? (matematikus nézőpont) című irományomra. Amíg az én bizonyításom szerint lehetetlen megtalálni az "Igazit", szerinte 100% az esélyünk, hogy találjunk egy társat, akivel le tudjuk élni az életünket. Melyikünk állítása tetszik jobban?

"Engem egy ideje foglalkoztat ez a téma, és becslésekkel próbáltam eddig az "igaz szerelem" esélyét feltérképezni. Az első pár lépés ugyanaz: 7 milliárd emberből 1 milliárd a megfelelő korosztály, ennek a fele megfelelő nemű, tehát 500 milliónál járunk. Én kultúra tekintetében engedékenyebb voltam, és csupán megfeleztem a korosztályban és nemben megfelelő embereket, így 250 millió fő jöhet szóba (kis kulturális különbségeket nem veszek figyelembe mint akadály, ugyanis számtalan példa létezik interkulturális kapcsolatokra). Élete során az ember kevesebb, mint 100 ezer fővel találkozik, az átlagos számot 60 ezer köré tehetjük, ebből mondjuk 30 ezer ellenkező nemű, és a harmadát ismerjük meg párkereső életkorban (amit önkényesen 15 és 35 éves életkort jelentsen). Tehát 10 ezer potenciális szerelemmel találkozunk. A következő lépés a legelvontabb és vitathatóbb, ugyanis meg kellett saccolnom, hogy hányszor, hány emberbe lesz szerelmes egy illető. Számoljunk több lehetséges értékkel, mert miért ne.

1. Egy Siemens kutatás alapján átlagosan kétszer lesz az élete során igazán szerelmes egy ember. Ez azt jelenti, hogy 10 ezer főből kettő vagyis feltételezhető, hogy ötezrenként egy szerelmünk létezik. Ez alapján a világon a 250 millió főből 50 ezerbe lehetnénk szerelmesek. Ez már önmagában elég félelmetes, de számoljunk egy kicsit tovább. Ugyanis nem elég az egyoldalú szerelem, azt is figyelembe kell venni, hogy a másik illető is szerelmes-e belénk. Mivel minden ötezredik emberbe szeretünk bele, 1/5000 az esélye, hogy adott emberbe szerelmesek vagyunk, és 1/5000*1/5000=1/25000000 az esélye, hogy a szerelmünket viszonozza is az illető. Mivel 250 millió főre igaz ez az arány, a 250 millió esélyesünk között lapul 10 igaz szerelmünk. No de megtaláljuk e egymást? Azt állítottam, hogy 10ezer potenciális partnerrel találkozunk az életünk során, tehát 10ezer/250millió=1/25ezer az esélye, hogy adott személlyel találkozunk. 10 fővel vezet igaz szerelemhez a találkozás, tehát 1/2500= 0,0004% esélyünk van arra, hogy megtaláljuk az igaz szerelmet. Egészen biztató, ugye?
2. Arra azonban semmi garancia, hogy a Siemens kutatás helyes értéket kapott a szerelmek számára. Kicsit engedékenyebbek legyünk a szerelemmel, és feltételezzük, hogy minden ötezredik helyett minden ötszázadik emberbe beleszeretünk (így életünk során kb. húszszor lehetünk szerelmesek – de tartsuk észben, hogy általában nem érjük el ezt a számot, mivel egyszerre egy kapcsolatra fókuszálunk, pl. egyszerre ismerünk meg 5 főt, akikbe szerelmesek lehetnénk, de csak egyikőjükkel lépünk kapcsolatba). Ekkor 1/500*1/500=1/250000 az esélye a szerelemnek, és így a világon ezer igaz szerelmünk létezik. Mivel 1/25ezer az esélye továbbra is, hogy az illetővel találkozunk, 1/25=0,04% esélyünk van arra, hogy megtaláljuk az igaz szerelmet.
   
3. A kíváncsiság kedvéért vizsgáljuk meg az esélyeinket akkor is, ha azt feltételezzük romantikus módon, hogy mindössze egy illető létezik számunkra. Számolhatnánk ebben az esetben 1 milliárd fővel is, de egyrészt felfoghatatlanul kis esélyt kapnánk eredményül, másrészt meg fölösleges, mivel már arra a következtetésre jutottunk, hogy az igaz szerelmünkkel valamilyen közös megértés elengedhetetlen, ezért ugyanúgy vizsgálhatjuk a 250 milliós halmazunkat. A hajszálnyit pozitívabb felfogás tükrében adottnak tekintjük, hogy ez a szerelem viszonzott, tehát annyit kell csupán tennünk, hogy megkeressük az egy szem emberünket a 250 millió között – 1/25ezer az esélye, hogy találkozunk az adott illetővel (ami 0,00004%). Azonban nem biztosan kell nagy-nagy szerelmünk viszonzását készpénznek venni, ugyanis 1/250millió az esélye annak, hogy egy adott személy számunkra a number one, ugyanúgy 1/250millió az esélye annak, hogy mi azok vagyunk az ő számára. Ekkor a kölcsönös szerelem esélye 1/12,5trillió. Ne is foglalkozzunk hát a találkozás esélyével, annyira elenyésző már a szerelem lehetősége is. Ugyan a kissé romantikusabb számolási mód elsőre naívnak tűnhet, mégis reálisabb a második számolásnál, ugyanis a személyek közti egy-egy irányba mutató szerelem nem független egymástól, sőt. Bár ilyen kis százalékok esetén szinte mindegy, hogy 1/25ezer vagy 1/12,5trillió esélyről van szó…
4. Most, hogy ilyen kiábrándító statisztikát sikerült bemutatni az „igazi szerelem”-ről, evezzünk kicsit valóságosabb vizekre. Ha nem ragaszkodunk görcsösen a tökéletes és egyetlen párról, beismerhetjük, hogy több emberrel vagyunk képesek leélni életünket, megszerethetjük őket, szerelmesek is lehetünk beléjük (ha nem is azzal a páratlan szenvedélyes szerelemmel, amit korábban vizsgáltunk). Tegyük fel, hogy minden századik fővel lennénk képesek ily módon kapcsolatot építeni. 1/100*1/100=1/10000 az esélye a viszonzott szerelemnek, tehát a világon létezik 25ezer társunk. Kézenfekvő módon pont 1/25000 az esélye annak, hogy adott illetővel találkozunk az életünk során, ergó 100% az esélye annak, hogy életünk során találunk magunknak egy társat! Ugyan azt terveztem, hogy kicsit átvariálom a viszonzott szerelem esélyeit is, kiküszöbölendő azt a torzítást, hogy két ember egymás iránt érzett szerelme nem független, de ilyen szép eredményt nem szívesen írnék felül…

De, győz a tudomány iránti tisztelet. Egy igen bonyolult jelenséget próbálunk a végtelenségig egyszerűsíteni, ezért sematikusan igyekszem gondolkozni. Az, hogy valakibe képes vagy beleszeretni, nagyobb valószínűséget jelent arra, hogy ő is képes legyen erre, mivel valamilyen jellemzők alapján azonos csoportba estek (ötletet szemléltető példák: zenei ízlés, temperamentum, világnézet, hobbik – nyilván nem azt mondom, hogy ezek azonosak kell legyenek, mivel ez meredek butaság lenne, de absztrakt közelséget kell a két személy között feltételezni). Számszerűsítsük sematikusan ezt az ötletet – adott illető tetszik neked, akkor a 250millió főből azonos 2,5 milliós csoportba tartoztok. Az 1. pont esetében a 250 millióból 50 ezerbe lennénk szerelmesek, ám ez az 50 ezer nagy valószínűséggel ugyanabba a 2,5 milliós csoportba esik. Tehát ha 50ezer/2,5millió az esélye, hogy a szerelmet viszonozza az illető – ez 1/50=0,02 %. Persze 1/5000 esélye volt eredetileg, hogy egyáltalán szerelmesek vagyunk az illetőbe, tehát a viszonzott szerelem esélye 1/5000*1/50=1/250000. Ebben az esetben viszont már nem a 250 millió fős csoportban keressük a párunkat, hanem a 2,5 milliós kiscsoportban, ez azt jelenti, hogy tíz viszonzott szerelmünk van a világon, és 1/25ezer az esélye, hogy megtaláljuk őket, tehát 10/25ezer=0,0004% az esélye, hogy találunk egy igaz szerelmet magunknak. Ez az arány megegyezik a korábban kapott eredménnyel, tehát úgy tűnik, mégsem mutat torzítást a viszonzott szerelem kérdése.  

Összefoglalva tehát: statisztikailag nevetséges az a gondolat, hogy létezik számunkra egy bizonyos „nagy Ő”, vagy tökéletes pár, ugyanis a találkozás és viszonzott szerelem esélye elenyésző (1/2,5trillió, jobb esetben is csupán 1/25ezer). A tehetetlenül romantikus lelkeknek, akik mégis hisznek e nagy szerelem létezésében, elengedhetetlen a Sorsban vagy valami isteni erőben/lényben/misztikumban való hit, hogy elkerüljék a totális reménytelenséget, illetve depressziót. Igaz szerelemre kicsit több az esély, az igaz szerelem kritériumai szigorúságának függvényében 0,04 és 0,0004% esély között mozog az igaz szerelem megtalálásának esélye, azaz kis szerencsével reménykedhetünk igazi szerelemben. De elkeseredésre senkinek sincsen oka, ugyanis senkinek sem kell lemondani a jól működő szeretetkapcsolatokról: 100% esélye van mindenkinek arra, hogy találjon magának egy társat, akivel kölcsönösen tudják egymást szeretni. 

A lehetőséged megvan – vedd észre, és élj vele!

Mivel ezek a számítások Drake formula szintű becsléseket tartalmaznak, a kapott értékeket még nagyságrendet tekintve is szkeptikusan kell figyelembe venni. "